Némileg rossz a lelkiismeretem, hiszen már egy ideje szeretnék rögzíteni pár gondolatot a péceli fotózásról, továbbá szeretném a gyakorlatban is kipróbálni pár új szerzeményem... ehelyett játszom.
Egy kínai webshopban találtam rá az Enlighten fantázianevű játékra, ami erősen emlékeztet egy másik, dán illetőségű márka termékeire... mondhatni pontos Lego koppintás. Kíváncsi voltam, hogy mennyire pontos valójában, ezért rendeltem egyet. Kellett neki 3 hét, hogy ideérjen, de ma végre tesztelhettem.
Nemrég szereztem egy patinás, Gamma féle Pajtás fényképezőgépet. Persze hogy nem álltam meg, hogy ne szedjem szét és nézzem át belülről. Persze azért volt rá ürügy: az utóbbi bő 50 évben jócskán rakódott le rá kosz, és a mechanikát is érdemes volt átnézni.
A Pajtás alapvetően egészen primitív szerkezet. Alig van rajta valami, ami nem bakelitből készült, és az is meglepően masszív fémlemez (esetleg csavar). Robosztus felépítését jól jellemzi, hogy még én sem tudtam kárt okozni benne.
A múlt héten pár napot Aligán töltöttem, és mivel kellemesen borult-csatakos volt az időjárás, rögtön két hobbimnak is tudtam élni, miszerint fotóztam és torokgyulladást szereztem. Noha ezek egymást kizáró gondolatnak tűnnek, valójában a kettő között szoros oksági kapcsolat áll fenn. Nem egészen az időjárásnak megfelelően készültem, és noha a nyakkendőből lehet sál félét tekerni, ez kényszermegoldásnak sem tökéletes. Tehát sokkal kevesebbet tölötttem kinn a szabadban, mint szándékoztam volna. de azért igyekeztem használhatóbb képeket is lőni.
Találtam a munkahelyemen egy zacskót, amiben egy kupac vacak eldobható kínai fényképezőgép volt. Alapvetően semmit sem tudnak szegények, végtelenül primitív eszközök, de van belőle vagy 20, nagyrészt bontatlan dobozban (4 nyelvű használati utasítással...). Mivel az osztálynak ezekre nincs semmi szüksége, leltárban nincsenek, és amúgy is éppen selejtezünk, úgy döntöttem, ráteszem a mancsom erre a leletre. Tekintve, hogy a másik alternatíva a kuka.
Mivel ezek olcsó, egyelemű műanyag objektíves (tudom, mert pár éve már szétszedtem egyet...)gépek, normális képet nem lehet velük készíteni, viszont különösen alkalmasnak tűnnek vicces fotók gyártására. Mivel ebül szerzett jószág, ezért gyorsan meg is szabadulnék tőlük, és szétosztom őket ismerőseimnek. És hogy legyen valami kerete is, ezt nyereményjáték formájában teszem.
Némileg büszkeséggel tölti el az embert, ha készít egy képet, és mások ezt a képet reprodukálják (rekreálják? újrafogalmazzák?). Ugyanakkor van bennem némi kétely és zavar - hiszen egyrészt nem egyértelmű, hogy tényleg reprodukcióról van szó, egy ötlet, téma másnak is eszébe juthat, másrészt némileg feszélyez, ha a másik képe jobb, mint az enyém. Így már nem eredetiről és másolatról van szó, hanem nyersanyagról és kész műről.
