Némileg büszkeséggel tölti el az embert, ha készít egy képet, és mások ezt a képet reprodukálják (rekreálják? újrafogalmazzák?). Ugyanakkor van bennem némi kétely és zavar - hiszen egyrészt nem egyértelmű, hogy tényleg reprodukcióról van szó, egy ötlet, téma másnak is eszébe juthat, másrészt némileg feszélyez, ha a másik képe jobb, mint az enyém. Így már nem eredetiről és másolatról van szó, hanem nyersanyagról és kész műről.
Történt nagyjából egy éve, hogy az erdőbényei Hetedhét Pásztortüzek bulin készítettem egy képet, ezt itt:
Megmámorosodva a bortól, úgy gondoltam, jó poén lesz lefotózni a logózott poharat a tűz előtt, mert ebben van minden, bor, meg tűz, meg némi sznobizmus (üvegpohár a hegyen, ugye). Ez a kép azután megjelent több, a rendezvénnyel kapcsolatos helyen (no jó, a facebookon vették át pár albumba). Ez alapvetően nem egy jó kép, a logó nem igazán látszik, a pohár koszos, ilyesmi. Mindazonáltal átraktam a "tűrhető" képek kategóriájába.
Idén is volt 7ed7, és utána szorgosan érkeztek a képek a facebook különböző szegleteibe. Ott találtam kiemelve egy képet (eredeti helyén: http://www.facebook.com/#!/album.php?aid=13786&id=105560019503477 , remélem nem nagy gond ide átemelnem), ami ugyan ezt a témát gondolja át:
A kép (számomra) ismeretlen készítője egy kicsit változtatott a koncepción, kézben tartott poharat fotózott, és minden szempontból jobb képet készített az enyémnél: a logo éles és jól látható, a pohár kristálytiszta, és a tűz mintha belőle törne elő. Mivel ez a kép ott került publikálásra, ahol az én tavalyim is megjelent, így gyanítható, hogy a készítő látta az enyémet, és újragondolta (bár nem kizárt, hogy teljesen saját ötlete volt). Szóval most egyrészt büszke vagyok, hogy inspiráltam, másrészt irígy is vagyok, mert én ilyet soha sem fogok tudni.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy idén, miközben a fenti kép készült, én is megpróbáltam a tavalyi képet tiszta pohárral:
Hát igen,azt hiszem kétségtelenül ez lett a legrosszabb az eddigiek közül. Mentségemre szóljon, hogy nem találtam tiszta poharat, valamint ez afféle kötelező gyakorlat volt, hogy úgy fogalmazzak, nem hajtott a lelkesedés nagyon. Talán a borban tükröződő tűz egy kicsit menthetné a dolgot, de a párafolt pl. kifejezetten ciki.
Konklúzió? Azt hiszem, örülnöm kellene, hogy másoknak inspirációt adok jó képek készítéáséhez, azt meg el kéne döntenem, hogy pontosan miért is készítek fényképeket - ha igaz lenne a számtalanszor hangoztatott mantra, hogy csak saját örömömre és szórakozásomra, akkor nem érezném magam feszélyezve attól, hogy mások mennyivel jobbak nálam. Hülye perfekcionizmus, hogy nem érem be a középszerrel...
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy találtam fenn a hegyen olyan témát is, amiben láttam fantáziát, és az adott helyzetben jobban érdekelt, mint hogy újból megpróbáljak elkészíteni egy olyan képet, amit egyszer már megtettem, és tudom, hogy jobban nem valószínű, hogy meg tudnám tenni.
Akkor nagyon hangulatosnak találtam a holdfény és az összeroskadó máglya előtt játszó zenészeket. A helyzet jellegéből adódóan technikailag jobban nem tudtam megoldani - holdfénynél mozgó figurákat fényképezni nekem túl nagy kihívás. Így némiképp zajos lett, egy picit bemozdult, és maradt benne egy harmadik szereplő, aki egy kicsit zavarja az összképet (a sziluettek miatt nincs térérzet, így törpének látszik a két zenész között).
Lehet végül ezt is feltöltöm valami nyilvános helyre, hátha valaki meg tudja nálam jobban oldani (hogy aztán sírjon a szám, hogy mennyivel jobb lett... javíthatatlan vagyok).
