Nemrég szereztem egy patinás, Gamma féle Pajtás fényképezőgépet. Persze hogy nem álltam meg, hogy ne szedjem szét és nézzem át belülről. Persze azért volt rá ürügy: az utóbbi bő 50 évben jócskán rakódott le rá kosz, és a mechanikát is érdemes volt átnézni.

A Pajtás alapvetően egészen primitív szerkezet. Alig van rajta valami, ami nem bakelitből készült, és az is meglepően masszív fémlemez (esetleg csavar). Robosztus felépítését jól jellemzi, hogy még én sem tudtam kárt okozni benne.

A zárszerkezet lenyűgöző a maga egyszerűségében, két lamella mozog egymás mögött, az első billenti át a mögötte mozgó, ablakos társát. Mondjuk vannak kételyeim, hogy ez mennyire zárja a fényt, de majd kiderül éles teszten. A B idő beállító kar egy vékony fémlemezt állít, ami gyakorlatilag kitámasztja a takarólemezt. 

Alapállapotban így néz ki, látszik a két lemez valamint a két rugó, ami a mozgásokat irányítja.

Ez pedig exponálás után. Látszik, hogy a felső rugó megnyúlik, ő húzná vissza a takarólemezt az előbb látott állapotba. Sajnos ezt néha vonakodik megtenni, ilyenkor némi rázogatás, atyai pofonok segítik a rendszert. Szerencsére az alsó lemez ilyenkor takar, tehát nem exponálhatunk véletlenül kettőt.

Igen, az előző képeken pont ez hiányzott, az első borító elem az objektívvel és a blendékkel. Az objektív belső gyűrűje kicsavarható, így tenyerünkbe pottyan az egy darab, két félből ragasztott akromát lencse. Ez a példány némileg karcos és kopott, majd kiderül, hogyan rajzol. 

Ugyanez belülről. A jobb felső sarok az időállító, gyakorlatilag egy hajlított lemez darabka. Középre a blende lóg be: a 11 és 16-os értékek láthatók, a 8as a teljesen nyitott objektív. Kis bemélyedések segítenek a helyes pozicionálásban.

Persze lehet itt még bőven szétszerelni. Alul az előbb említett két kapcsoló a hozzájuk tartozó anyákkal, középen az alumínium borítás és az első takaró elem. Ezek szépen el is lettek mosogatva, a bakelit furcsa felülete mind alumínium oxid. Az előlap mintázata nem csak festve, hanem vésve is van, tehát diszkrét polírozást simán elviselt. 

Ez pedig maga a lencse, pucolás után (volt rajta minden..). 

És így lát ki. Igaz, ez erősen csalás (gyakorlatilag beleszuszakoltam az obim a Pajtás belsejébe), és elég nehéz volt kézben tartani a két gépet, de legalább kiderült, tényleg átlátszik az obi.

Persze nem csak az elejét szedtem szét, hanem a tetejét is leszereltem. Ki is derült, hogy egészen szofisztikált rendszer ez a Pajtás. Van egy rugóval ellentartott fém lemez, ami pont passzol az exponáló gomb vájatába.

Egészen pontosan így. Ha az ember lenyomja az exponáló gombot, ez a kar beugrik, és onnan a gomb semerre sem mozoghat. Mégis hogyan lehet kireteszelni? Két megoldás is kínálkozik, az egyik ez: 

Vagyis ha tekerjük a film továbbító orsót, akkor egy kar megpöccinti a retesz másik végét, és ismét szabad a gomb. Elvileg ez a visszafelé csévélést is gátolná, gyakorlatilag nem igazán.

A másik megoldáshoz a felső elem alját érdemes megszemlélni. 

Ott alul, az a kis fém hengerecske a trükk:  megfelelően beforgatva kitakarja a rést a gomb és a retesz között, így az nem ugrik be. Ezzel lehet kettős expozíciókat összehozni.

Itt látható a henger másik oldala: egy kis nyelvecske, ami beufrik a megfelelő vájatba. Ha a pirosba (vagyis a fehér pötty látható), akkor csak a filmtovábbítás után exponálhatunk ismét, ha a piros marad elöl, akkor semmi nem gátolja az ismétlődő expókat.

A szerkezet maga igazi double action: a teljes zármozgatást a gomb lenyomásával végezzük. Tekintve az 1/30as záridőt, ez gyakorlatiag garantálja a bemozdult képeket.

Szombaton végre belefűzök egy rollt, és megnézem, mit teljesít a terepen. Alig várom, ennyi pisztergálás után...